Öt hónap telt el, november 26-a van. Árpád és Gabriel sokat, de nagyon sokat veszekedtek az elmúlt 8 hétben. Igaz mindig kibékültek, de Gabriel nagyon elhidegült Árpádtól, mert egy alkoholista lett. Az idősebb fiú sírva könyörgött a másiknak hogy fejezze be az ivászatot, de amaz nem hallgatott rá.

Az nap nagyon összevesztek, Árpád dühében ráordított a lengyel fiúra, aki sírásban tört ki. Este Gabriel inkább úgy döntött, hogy elmegy a házból be a belvárosba, van ott egy nagyon jól ismert személy, akivel már évek óta nem találkozott.

Miért let Árpád alkoholista? Sajnos egy barátja 3 hónappal ezelőtt öngyilkos lett. Az egyetlen egy barátja volt akit kis kora óta ismert. Ő nem tudta ezt feldolgozni és mély depresszióba esett. Gabriel nem bírt vele tovább, nem szeretett volna vele lenni. Talán jó döntés, talán rossz. Ki tudja? Egy üzenetet hátrahagyott.

Egy óra múlva lelépett a házból, úgy, hogy a magyar férfi semmit se észlelt ebből. Majd még egy bő óra után Árpád felment az emeletre, gondolván ott van a másik férfi.
- Gabriel... Bocs azért, hogy leordítottam a fejed... Gabriel??
Sajnos már nem volt ott senki, de az üzenetet meglátta egy késsel a falba szúrva. Ez állt a rövid levélben.

"Árpád...

Muszáj szünetet tartanom tőled. Nem hiszem, hogy hamarosan visszajövök.

                                   - Gabriel"

Lerogyott a fal tövébe. "Nem hiszem, hogy hamarosan visszajövök." Összegyűrte a levelet dühében és végre felfogta, hogy mit csinált három hónapon keresztül. Sírt volna? Nem tudott. Csak felordított egyet dühében. Immár két embert veszített el. Ej, Árpádnak még kéne fejlesztenie a személyiségét.. nem ez nem a megfelelő szó. Higgadtságát kell fejlesztenie. Felállt volna, ha nem fogja meg a kést a pengéjénél. Ermormogott egy cifra káromkodást és a fürdőszoba felé vette az irányt.

Hideg vizet eresztett a friss sebre, ugyanebben a percben felnézett a tükörképére. Hatalmas szakáll amit 2 hónapja nem borotvált le. A haja csapzott, tréningtrikója izzadt. Eléggé elhanyagolta magát. Úgy döntött, hogy felfrissíti magát és elkezd egy kissé normálisabb életmódot, mondjuk kevesebb alkohollal.

Megtöltötte a kádat meleg vízzel, levetkőzött és beszállt a kádba. Nem volt ott Gábriel aki a mellkasának szokott dőlni. Nem moshatta meg a hosszú, szőke haját. Nem ölelhette meg. A levegőbe kapkodott, próbálván elképzelni a jelenlétét kisebb-nagyobb sikerrel. Lemerült a víz alá próbálkozván megfulladni, de ahányszor rágondolt, a levegőt kapkodva jött a felszínre. Végül inkább hagyta az egészet és még egy óráig bent ült. Megmosta a haját végül leeresztette a vizet.

Kimászott a kádból, egy törülközőt tekert maga köré majd elővett egy borotvakést. Bekente borotvahabbal a szakállas részt. Végül olyan volt az arca, mint egy kisbabának! Hogy mit kezdjen a hajával. Gyorsan megszárította és befogta egy kontyba, hát tudja is! Leborotválja az oldalsó részeket és akkor lehet egy varkocsa. Így is tett, fél óra alatt szépen megcsinálta az egészet. Szörnyetegből barna kisfiú :D

Na de hogyan tovább? Próbálja meg hívni őt vagy majd Gabriel eldönti? Az utóbbinál maradt.

Eközben Gabriel.

Amint említettem találkozni szeretne valakivel. És ez a valaki nem más mint a zűrös körülmények között született fia, Bartek, egy félig német, félig lengyel fiú. Apja egy náci tiszt volt, időközben meghalt. Mondjuk szép házasság volt az a pár év. (Addig sajnos Árpádnak és Gabrielnek külön kellett válniuk a katonaság és a háborús helyzett miatt.)

Pontosan tudta, hol lakik Bartek. Bekopogott hozzá. Pár perc múlva egy jóval magasabb fiú jelent meg az ajtóban. Pár másodpercig némán bámulták egymást, majd egymás karjaiba estek. Ott álltak sokáig, egymást ölelgetve, néma csendben. Gabriel pár perc múlva kitört könnyekben.
- Bartuś... Annyira hiányoztál.
- Te is, anya...
Bartek még jobban megölelte a másikat, majd bejjebb kerültek a házban.

Árpád háromszor próbálta meg felhívni de nem járt sok sikerrel. Bocsánatot szeretett volna kérni, ezért inkább hagyott egy üzenetet, amit elküldött volna de gyorsan kitörölte. Vége van. Mindennek. De egyszer csak eszébe jutott, hogy a gyűrűjük még megvan. Egyhamar meg is találta és felrakta azt egy bőr nyakláncra.

Gabriel másfél évig élt Bartekkal. Árpád talált egy osztrák csajt akivel volt egy rövid kapcsolata. Aztán megint egyedül maradt, meg se próbálta újból felhívni Gabrielt. Tudta, hogy nem fognak újra összejönni...

És igen. Itt vagyok egy újabb résszel. Úgy néz ki, hogy ez lesz a befejező rész 😔 szakítottak, nem lesznek együtt újra, ez van. De! Lesz egy outtro rész, vagyis epilógus! És igen, változtattam az írói stílusomon.

Ui: egy kis "szelf promó" azért nem árt meg nektek, de van egy új könyvem, angolul, a címe Lost and Loved

"We are writing the year 2034. There's a new disease. If you get it, you'll die probably. Our boy was running towards his house. Why? The disease appears at every night, after 10 pm. "Run, run, run!" It was 21:56, Szymon, hurry!!!"

Egy Krisztofer nevű magyar fiú bekerül a Uniwersytet Warszawski-ba. (i know there are some polish readers here tho) nem tud olyan jól lengyelül szóval az a tipikus csendes fiú lett volna míg Szymon meg nem szólítja... Érdekes kalandokra és szerelmi bánatra is számíthatunk.

Another self promo: instagrammon megtalálhattok _uliarszata_ user alatt! Nagyra értékelem ha megtekinted! ❤️

Self promo vége.

És még egyszer köszönöm az összes támogatást amit kaptam egy egy rész alatt, nagyon köszönöm 💖💖 farewell brothers!