Nem írom hogy a folytatása a előzőnek stb. Mindegy xD

-Plcw szemszöge-

Amikor a német rámszegezte a fegyverét, én azt hittem ott halok meg helyben, mármint lelő engem és kész... De nem- valami zöld ugrott el előttem de nem tudom, nem voltam magamnál. (í: béka az xD) a fiam felordított, és kicsúszott a talpam alól a talaj. Nem tudom, mennyi idő telt el, de magamhoz tértem és senkit se láttam csak Hungaryt... Várj kurwa mac! Gyorsan odamentem hozzá és felemeltem, majd az ágyra fektettem. Kéne neki néhány új ruha. Leszakítottam a trikóját óvatosan és megnéztem a sebet. Elég mélyre fúródott... Nem mozdult semennyit és keresni kezdtem valami kötszer után. Ekkor megragadta a csuklómat a még mindig "félhalott" és morogta;
H: -"Ne. Nyúlj. A. Sebemhez."
Jesszus, még él, ez jó hír, de amit csinált az előbb, az ijesztő volt. Én csak azért is bekötöttem a mellkasát és megnéztem a korábbi sebeit. (Í: Óóóhhh (˵ ͡° ʖ ͡°˵) csak nem óóóhh) miután végre magához tért, felálltam, körülnéztem a szobában, hátha van valami élelem. Találtam egy kulacsnyi vizet meg egy félig romlott szendvicset, azt otthagytam és csak a vizet vettem magamhoz. Odaadtam Węrgynek, aki húzott egy nagyot belőle, de meghagyta a víz felét nekem. Én is megittam és leraktam a földre.
Ron: -"Szerintem aludnod kéne, mert kell sok erő a holnaphoz...."
H: -"Minek? Most lőtt le majdnem az a náci f*sz!"
Hátradőlt az ágyra és felszisszent, mivel az a golyó tényleg mélyen volt.
H: -"Rohadt életbe már!"
Ekkor levettem a felsőmet és odaadtam Węrgynek, aki persze elvörösödött rögtön, o jezu -.-"
H: -"K-kösz"
Ron: -"Nincs mit, de most már aludjál!"
H: -"Jól van na..."
Ekkor a szárnyaim kipattantak a trikó alól,
(Í: írtam már, hogy Lengyelnek van szárnya? Mert azt véletlen írtam, u.i. később derül ki majd valójában, hogy van szárnya, mármint látni fogja azt először)
Węrgy arcán láttam, hogy bármikor orrvérezhet.
Ron: -"Ha most vérezni fog az orrod, akkor... Áh, hagyjuk"
Igen, eleredt az orra vére ._.
H: -"Te jóisten, nem is tudtam, hogy van szárnyad... Várj, akkor ez azt jelenti, hogy... Lengyelnek is van?!"
Némán bólintottam.
H: -"Azta!"
Megakarta érinteni a szárnyam, de elhúztam rögtön a keze elől.
Ron: -"Ne..."

-Hun szemszöge-

Amikor Rzecz ideadta a pólóját, elvörösödtem, mint egy rák, Lengyel féltékeny lenne :'v. De ekkor kipattant a szárnya, én meg éreztem, hogy ott fogok meghalni orrvérzésben. De gyönyörű szárnyak! Meg akartam érinteni őket, de Narodów elhúzta azokat. Inkább felvettem a pólóját és lefeküdtem normálisan... De nem tudtam aludni se... Ekkor Rzecz odafeküdt mellém és átölelt engem a szárnyaival együtt. (Í: *triggered*)
Ron: -"ne kérdezz semmit...."
Hamar elaludtam. Olyan jó meleg volt a szárnya. -//w//- Majd később felébredtem. A belső időérzékemnek köszönhetően meghatároztam, hány óra lehet. 11 óra?!?! Bakker! Felráztam Rzeczt az alvásából, aki csak mormogott.
Ron: -"Hagyjál aludni....zzz"
H: -"Ember!! Délelőtt 11 óra van!"
Ron: -"Nem érdekel...zzz"
Gondolkoznom kellett, mivel húzzam ki az ágyból. Odahajoltam a füléhez és belesúgtam.
H: -"Itt van Russian Empire"
Ez be is vált, mert ugrott ki az ágyból, mint az őrült.
Ron: -"MIVAN?!"
H: -"Nyugi csak vicceltem"
Ron: -"Ezért még megfizetsz grrr!"
Levettem a pólót és visszaadtam neki.
H: -"Kösz még egyszer"
Felvette a pólót és még mormogott valamit. A szárnya átszakította a ruhát.
Ron: -"Hun... Te mióta vagy démon amúgy? Meg az édesanyád akkor démon?"
Sikerült neki rátapintania a kínos témára.
H: -"Uh.. nos hát... Egy; a születésemtől fogva és kettő... Igen... Édesanyám volt..."
Ron: -"Mi történt?"
Lehajtottam a fejem. De Plcw megölelt.
Ron: -"Bocsánat ha kellemetlen témára tapintottam... De... Szerintem... Van egy belső démonod... Nem biztos csak gondolom"
H: -"Szerintem nincsen, csak ez a kettő van, amikor félig vagyok vagy teljesen démon."
Ron: -"Ha megpróbálnád..."
H: -"Rendben-"
Felálltam.
H: -"És most?"
Ron: -"Gondolj valamire, amiről azt gondolod, hogy mindig is fájdalmat okozott"
Értettem is, hogy mire céloz... A múltamra... Erősen koncentráltam erre. Éreztem hogy valami fényesség lebeg a szemem előtt. Felordítottam.
H: -"BÚJJ EL AZONNAL!"
A fájdalom egyre jobban szétterjedt a testemben. Egy robbanást hallottam és a fény betöltötte az egész szobát. A föld felett lebegtem egy kicsivel. Kinyitottam a szemeim és Narodówra néztem, majd összeestem, visszaváltoztam megint emberré.
Ron: -"Jól vagy?!"
H: -"Szerinted?"
Felálltam és felmordultam, észrevettem, hogy nem érzek fájdalmat a mellkasomban. Kikötöztem a kötésem és be volt gyógyulva a sebem. Mi?! Hogy?! Mikor?! Dejó van egy golyó a testemben <> <>.
Ron: -"Oh?"
H: -"Aha begyógyult a sebem, a golyó meg bennem maradt. Tök jó"

-Lengyel szemszöge-

Megint megragadott Nazi és valami másik házba rángatott engem. De most nem megerőszakolni... Hanem kínozni.... Már szinte sírva könyörögtem hogy eresszen el, de nem, egyeltalán nem....
N: -"Te kurwa fogd már be!"
Valami sötét szobába vitt be és odakötözött egy székhez, és otthagyott. Nagyon reszkettem és imádkozni kezdtem, hogy kiszabaduljak innen, de ehelyett csak Nazi lépett elő Japanese és Italian Empire-val.
N: -"Felkészültetek?"
Italian és Japanese kihúzták (nem a helyéből) a szárnyam és megfogták erősen. Nazi odasétált hozzám egy késsel és rám mosolygott. Majd belevágott a szárnyamba. Felordítottam, de Japanese befogta a szájam. Nazi megragadta a szárnyaim, és hallottam több reccsenést. Elájultam és vér folyt ki  a számon. Italy és Japan eleresztették a szárnyaim és otthagytak mindhárman. Hol vagy Hun?... Mintegy varázsszóra Hun meg az apám ott állt előttem. Apám felemelt engem és valami sötétségben tűntünk el. Végül a házunk kertjében kötöttünk ki egy kisebb zuhanás után. Hun felnyögött mert rajta voltunk ketten, pontosabban Hunra zuhantunk. Apám rögtön lehúzott Hunról, aki felállt és felemelt engem (í: strong (˵ ͡° ʖ ͡°˵)) és bevitt a nappaliba. Apa is utánunk jött és aggódva nézett engem. Hun lefektetett a kanapéra és kérdezte
H: -"Drágám... Miért nem mondtad eddig hogy van szárnyad? De kérlek csukd be a szemed. Meg Rzecz is forduljon el."
Becsuktam a szemem és apa is elfordult, közben mormogott néhány szót amit én se értettem. Valami kellemes, meleg érzés futott át a testemen és Hun bekötözte a szárnyam. Megöleltem őt de ekkor apám már nem volt ott.
H: -"Hova tűnt?"
L: -"Nem tudom-"
Kicsit kinyújtottam a szárnyam de akkorát reccsent, hogy felnyögtem.
L: -"Aú!"
H: -"Inkább azt mondd meg, mióta van szárnyad."
L

: -"Um... Nos születésem óta, de amikor nagyobb lettem, mindig lekötöttem, hogy ne okozzon gondot sehol... Ja és umm...Miért vagy félmeztelen?"
Kicsit felnevettem, Hun meg elvörösödött.
H: -"Rendben és mindjárt jövök, csak felveszek egy pólót... Hehe"
Felment és visszatért egy bazinagy pólóval.
L: -"Ezt hol sikerült szerezned?"
Meghaltam a röhögéstől, mivel a térdéig ért a póló.
H: -"Elcsórtam tőled >:3"
L: -"Hee és még jól is áll neked! Mondjuk ez egy XL-es póló" (Nem, nem, Lengyel nem kövér xD)
A pólón.... Trollfacek voltak. (XD) Nos ha Hun ezt találta meg, akkor nekem okés. Hun óvatosan közelített szárnyam felé és megérintette azt. Elvörösödtem és próbáltam nem felnyögni annyira jó volt. Óvatosan végighúzta a kezét a tollakon és elmosolyodott.
H: -"Milyen puhák~"
L: -"T-Tudom hehe"
Megpuszilta a fejem. Én meg lassan elaludtam mindezek után.

Gyerekek oké most már lassan meg fogtok kövezni hogy miért nincsen rész de most nagyno hosszúval jöttem és remélem hogy tetszik ez a legesleghosszabb (rekord omájgád) rész ;))

1163 szó whoa