Ki akar elnök lenni?

(Itt nagyon kevés igaz sor van. A leírt események soha nem történtek meg. És azok a szereplők, akik részt vettek ezekben az eseményekben, nem léteztek. Valós emberekkel való bármilyen hasonlóság teljesen véletlen egybeesés.)

(A mese hazugság, de van benne utalás...) - (Puskin)

("A valóság csak egy illúzió, bár nagyon kitartó." (Albert Einstein)

(Max Planck, a kvantumelmélet alapítója kifejti:

„Mint olyan ember, aki egész életét a legintelligensebb tudománynak, az anyag tanulmányozásának szentelte, az atomokkal kapcsolatos kutatásaim eredményeként elmondhatom: az anyag, mint olyan, nem létezik. Minden anyag csak azon erőn keresztül keletkezik és létezik, amely az atom részecskéjét rezgésbe hozza, és összetartja az atomnak ezt a parányi naprendszerét. Fel kell tételeznünk, hogy ez az erő mögött egy tudatos és gondolkodó Elme léte áll. Ez az Elme minden anyag mátrixa.")

(Egyes tudósok úgy vélik, hogy Univerzumunk valójában egy hologram, egy illúzió. Ebben a holografikus univerzumban létezik a szimulált valóság világa, az úgynevezett "élet a Föld bolygón", ahol az emberek csupán elektronikus karakterek vagy személyiségek.)

               1.

A felhők szétváltak a városliget felett, rés jelent meg a felhők között, és itt elállt az eső, bár a park körül továbbra is szitált. A lenyugvó nap utolsó sugarai valami csodával határos módon áttörték a felhők fátylát, és megvilágítottak egy padot, amin egy magányos ember ült. A padon lévő esőcseppek és a közelben lehullott nedves levelek a szivárvány minden színében csillogtak. A környező szürke háttér előtt úgy tűnt, hogy a pad nem ebbe a világba tartozik. De a padon ülő, gondolataiba mélyedt férfi ezt nem vette észre.

Kovács Elek az ügyészségről tartott hazafelé, és úgy döntött, bemegy a parkba, amely ma teljesen kihalt volt a rossz időjárás miatt. A Vizsgálatvezető ismét megkérdezte unokájáról, Péterról. Egy hónapja letartóztatták, és azzal vádolták, hogy összeesküvés volt a kormány megdöntésére.

„Igen, valami tüntetésen volt, de nem állt szándékában senkit megdönteni" – mondta sokszor Elek.

Kovács Elek fia, László, Péter édesapja két éve egy autóbalesetben halt meg, melynek tettese, egy befolyásos kormánytisztviselő testvére megúszta a büntetést. Ezt követően az unoka visszahúzódott és elhallgatott, és senkinek sem beszélt arról, hogy mit csinál az intézeti tanulmányokon kívül.

- Ami most az idők? - Hirtelen egy hang hallatszott.

Elek nem értette meg azonnal, hogy megszólítják. Megfordult, és meglátott egy szokatlan ruhás férfit, aki a bal oldalon ül a padon.

Még jó időben is kevesen vannak a park sikátoraiban, és egy ilyen esős napon egyáltalán nem volt senki.

Elek így gondolkodott: „Honnan jött ez az ember? Valószínűleg észrevétlenül jött fel, miközben ültem, és gondolkodtam. És a kérdés furcsa volt. Így nem kérdezik az emberek, ha tudni akarják, hány óra van." - Mindezek a gondolatok gyorsan átvillantak a fején.

– Nehéz idők és bonyolultak most – válaszolta komoran, anélkül, hogy a férfira nézett volna.

– Számomra úgy tűnik, eljön a változás ideje – mondta az idegen.

Elek alaposabban megnézte szomszédját a padon. A férfi furcsa ruhát viselt, bár Elek nem tudta pontosan meghatározni, mi ez a furcsaság. A megjelenés is szokatlan. Kopasz volt és sötét szemüveget viselt. A bőr természetellenesen fehérnek tűnt.

Elek így gondolta: „Akcentens hangon beszél, biztos külföldi. Valószínűleg valami virágzó Demokratikus Köztársaságból jött, és nem tudja, mi folyik itt."

– Valószínűleg nemrég érkeztél ide. Lehetséges változás ebben az országban? - Elek hirtelen meg akarta osztani a gondolatait. - A hivatalnokok mind korruptak, palotákat építettek maguknak itt és külföldön és most egyre híznak, és nyomást gyakorolnak a népre. Mindenki fél kifogásolni valamit. Az emberek azonban nem bíznak a hatóságokban.

– Valóban, nem innen származom. De az élethez való hozzáállásod túl pesszimista. Valószínűleg van néhány probléma. Mondd el, mi folyik itt, ha nem nehéz – mondta az idegen.

– Valójában van egy probléma – Péter unokámat letartóztatták, és hihetetlen bűnökkel vádolták – mondta Elek. - Amikor őrizetbe vették, azt hittem, ez valami tévedés, hülyeség, megoldják és elengedik. Ez irreális. Lehet, hogy Péter terrorista? Nem hiszek ebben. De nem akarok kétségbeesni, tudom, hogy az unokám nem bűnös, és ezt be akarom bizonyítani nekik, kitalálni. Van, amiért küzdeni kell.

Elek elhallgatott. Egy gondolat villant át a fejében – miért mondja el mindezt egy ismeretlennek? Az ilyen beszélgetésekért őt magát is letartóztathatják.

Hiszen unokáját, Pétert terrorizmussal vádolják, esetleg valami provokátort küldtek hozzá a különleges szolgálatok? Ugyanakkor valami homályos bizalom érzése támadt ebben az idegenben, mintha már találkoztak volna valahol korábban.

– Egyetértek veled, nagy gondok vannak önnek személy szerint és az országban is. Nehéz idők ezek az emberi lelkek számára. Tenni kell valamit. Az emberek akkor lehetnek szabadok, amikor akarják – mondta az idegen. – De ismerkedjünk – és kezet nyújtott.

Kis habozás után Elek kinyújtotta a kezét, és a kézfogás pillanatában egy kis áramütést érzett. Bizsergés és rezgés érzése volt. Kimondta a nevét, de az idegen elhallgatott, és nem engedte el a kezét, amelyen lüktető hullámokban áramlott át valamiféle energia.

– És az én nevem Gabrillend – mondta végül az új ismerős.

Kezéből Elek egész testében bizsergő érzés áradt szét, fejében tiszta és tiszta gondolatok formálódnak. A kézfogás után még jobban megnőtt az új ismerős iránti bizalom, és úgy döntött, folytatja a beszélgetést.

– Mit javasolsz - tüntetésekre menni? De betiltják, embereket letartóztatnak. Az újságok, a televízió, a rádió az államé, egy szót sem lehet ellenük mondani. A kormányváltásra vonatkozó egyetlen célzás 10 év börtönt kaphat. Az idei évtől ismét megemelték a nyugdíjkorhatárt – most 70 év a férfiak és a nők esetében. Mit tegyenek az emberek, ha látják, hogy az őket irányító és ezeket a döntéseket meghozó tisztviselők mennyi pénzt költenek magukra? Természetesen valamit tenni kell. A nehézségek ellenére sokan elmennek tüntetésekre, tiltakoznak, de semmi sem változik. Valószínűleg más, keményebb módszerekre van szükségünk a hatóságok befolyásolására – mondta Elek.

Már régóta ilyen gondolatok kavarogtak a fejében. De most kicsit meglepődött magán, hogy ilyen simán kifejtette őket egy teljesen idegennek.

– Ha az országban nagy számban gondolkodnak és hisznek ugyanúgy, mint te, akkor sokat érhetnek el törekvéseik, vágyaik megvalósításában. Ez még hangsúlyosabb lesz, ha egyszerre gondolkodnak és cselekszenek, egy közös cél, kívánság egyesíti – mondta az újdonsült ismerős.

Elek ismét megszólalt:

– De mit tegyünk, hogyan szabaduljunk meg ezektől a hatalmat magához ragadó diktátoroktól? Az újságok és a televíziók azt állítják, hogy a közvélemény-kutatások szerint a kormányt a lakosság 80 százaléka támogatja. De hogyan készülnek ezek a felmérések? Egy lakossági felmérésekkel foglalkozó cég munkatársai megállítják az embereket az utcán, és megkérdezik - Ön országunk vezetése mellett vagy ellene? És van a közelben egy rendőrautó. A legtöbben azonnal kitalálják, mi folyik itt, és azt mondják: természetesen nem vagyunk a kormány ellen.

– És a telefonban, amikor hívnak, ugyanaz. Felszólítják a személy vezeték- és keresztnevét, és azt mondják: „Támogatja országunk kormányának lépéseit?" Egyik ismerősöm, elvtárs, amikor a nyugdíjkorhatár emelése után felhívták, azt mondta, hogy nem, és mondott még valamit, felháborodott. Másnap pedig eljöttek hozzá, hogy megtudják, miért elégedetlen. És ismét kifejezni kezdte felháborodását. Mint később elmondta, bevitték valami kórháznak látszó intézetbe, beadták neki valami injekciót, majd 10 nap múlva kiengedték. Most mindenkinek azt tanácsolja, ha felhívnak, és a kormányról kérdeznek, mindig mondják azt: „Igen, támogatom".

– Olyan rendszert alakítottak ki az országban, amely lehetővé teszi, hogy akit nem szeret a hatalom, azt valamiért elvigyék és elítéljék. A felháborodás és az elégedetlenség új elnyomó törvényeket fog kiváltani, hogy eltántorítsa az embereket a szókimondástól. Már minden jogszabály meg van alkotva az emberek megbüntetésére és megfélemlítésére. E törvények szerint a hatalommal szembeni bármilyen bírálat az államhatalom alapjai elleni bűncselekmény. Az elnök szavai pedig – mondják – magasabbak minden törvénynél és magasabbak az alkotmánynál. Igen... A mi korunkban élni igazi próbatétel! - Elek elhallgatott, nagyot sóhajtott, és folytatta.

– Lehetséges-e valamit változtatni a választások segítségével? Erősen kétlem. Ahogy egy politikus mondta egyszer: „Nem számít, ki és hogyan szavaz, a lényeg az, hogy ki és hogyan számolja a szavazatokat." Ráadásul az országban nagy számban élnek az újságok és a televízió által becsapott emberek, akik őszintén hisznek a hamis állami propagandában, és arra szavaznak, akire azt mondják, hogy szavazzanak.

– Hogyan szabadultak meg az emberek a múltban az idegesítő zsarnok uralkodóktól? Zavargásokat, felkeléseket, forradalmakat szerveztek, amelyek során sok ember halt meg. És szinte mindig a megbuktatott diktátor helyett egy másik jött, és a nép becsapott maradt. És valaki örökléssel ruházza át a hatalmat a rokonaira. De ők nem istenek, hanem emberek. Némelyiküknek betegség vagy idős kor miatt kezd dolgozni finoman szólva helytelenül a fejük. És hogy mit tehetnek hatalmon maradva, azt csak találgatni lehet.

Elek ismét eltöprengett saját szavain, honnan van ilyen ékesszólási ajándéka.

– Igen, igazad van – mondta Gabrillend. - A forradalmak és háborúk nem szabadították meg az embereket a zsarnokságtól és az igazságtalanságtól. De küzdelem nélkül nincs haladás, nincs fejlődés. Jelenleg valóban sok probléma van ezen a bolygón, a Földön, az egész világon a túl sokáig hatalmon lévő tekintélyelvű uralkodók miatt. Amellett, hogy elnyomják népüket, meggondolatlan, hibás cselekedeteik veszélyt jelenthetnek az egész világra. Ezért úgy döntöttünk, hogy kipróbálunk egy másik módszert a népszerűtlen tekintélyelvű uralkodók megszabadulására.

– Ki az a „mi"? És mi ez a módszer? - kérdezte Elek.

– Mi vagyunk az Igazságért Harcosok Ligája – válaszolta Gabrillend. - És hamarosan megtanulja, hogyan próbálhat megszabadulni országa tekintélyelvű Vezetőitől. Kövesse a híreket a tévében és az interneten.

– Régóta nem nézek tévét. A feleségem csak tévésorozatokat néz ott – mondta Elek.

– Ne aggódjon, nem fog lemaradni az üzenetünkről. Minden megváltozik – előbb-utóbb – mondta Gabrillend, és kezet nyújtott. – Elbúcsúzunk, ideje indulnom.

Bár Elek nak sok kérdése volt, úgy döntött, hogy nem késlelteti ezt a furcsa embert, és kezet nyújtott. Az érintkezés pillanatában ismét gyenge áramütést és bizsergő érzést érzett. Alaposabban megnézte új ismerőse arcát. A bőr nagyon világos volt, majdnem fehér, valószínűleg a sötét szemüveggel való kontraszt miatt, és úgy tűnt, mintha halvány fény áradna belőle.

Egy gondolat villant át az agyán: „Miért rejti el a szemét?"

Mintha a gondolataiban olvasna, Gabrillend bal kezével levette a szemüvegét.

Az idő megállni látszott.

Ahogy Elek később megállapította, a szeme volt megjelenésének legkülönlegesebb és legszokatlanabb része. Nagyon nagy szemek. A világoskék íriszek feneketlen kutaknak tűntek, melyek mélyén a pupillák fekete pontjai villogtak. A szemöldök és a szempilla nagyon világos volt, szinte láthatatlan.

Elek nem emlékezett később, hogy mennyi ideig nézett e mély szemekbe.

Akkor tért magához, amikor valaki mintha lökte volna. Továbbra is a park padján ült. Szinte teljesen sötét volt. Egy lélek sem látszott körülötte. Elkezdett esni. A sikátor melletti lámpások a Fény egyetlen oázisának tűntek az éjszaka előretörő feketesége közepette.

Elek számára hirtelen valószerűtlennek tűnt a találkozás és a beszélgetés a különös férfival.

„Talán álom volt" – gondolta, és lehunyta a szemét. Azonnal egy arc képe jelent meg a fejében feneketlen, elbűvölő, hipnotizáló szemekkel.

„Nem, ez nem álom" – oszlatta el mentálisan a kételyeket Elek. Ráadásul a keze még mindig bizsergett a kézfogástól.

Azt gondolta: „Ez a tekintet, ezek a szemek. Nem, még soha nem találkoztam ezzel az emberrel, az ilyesmit nem lehet elfelejteni. Talán ismertük egymást korábban, de nem ebben az életben."

Hangulata jelentősen javult, fejében megszűnt a nehézkedés.

Bár az unokájával, Péternal kapcsolatos probléma továbbra is megoldatlan maradt, a jövő már nem tűnt olyan kilátástalannak.