Szőnyeg – avagy a barátságunk

Tányér repül a fal felé.
Utána pohár, csésze,
Az egész étkészlet.

Újabb békülésnek szánt,
Veszekedéssé duzzadt ordítozás
Repíti őket utolsó útjukra.

A falnak csapódnak,
Apró szilánkjaik egy pillanatra felcsillannak.
Majd csörömpölve hullanak a padlóra.

Onnan pedig, mint már megannyi elődjük,
Szépen besöprődnek a szőnyeg alá,
Mintha nem is lettek volna soha.

Ugyanez történik a veszekedéssel:
Elcsitul ugyan, de meg nem oldódik.
Újabb sebeket hagy csupán maga után.

Ez történik minden alkalommal,
Míg a szőnyeg végül megtelik,
S rálépni már túlságosan fáj.

Talpunkba hasít a sok szilánk,
Nem maradhat észrevétlen tovább.
Elkelne már egy takarítás…

Előkerülne a szőnyeg alól minden,
A sok szitok, elhallgatott sérelem.
De mi lesz a szilánkoktól szaggatott szőnyeg sorsa?

Feltakarítanak alóla,
S tiszta, új életet kezdhet?
Vagy kukába kerül végérvényesen?

2014.11.02. 23:02