Ahogy telnek az évek

A tükörbe nézek,

Egy arc néz vissza rám,

Nem az enyém, valaki más.

A szemgolyója fekete,

Hosszú fogai élesek,

A bőre puha és színtelen,

Mint egy másnapi tetemnek.

Szemeiben csillogás,

A gyomrában korgás,

Az éhsége őrjítő,

Csapkodva kitör az üvegből.

Koppan a szilánk, csilingel,

A szobában visszhangot ver.

Bebújik a bőröm alá,

Szívemben üvölt, mint egy sakál.

Kedvesem, te teremtetted,

Bosszút forral ellened,

Mert nem szerettél engem,

Felfal téged a szörnyetegem.

És majd mi marad?

Egy összetört szív és egy hulla.

// 2022.07.22.