Ezüst hold fényében játszik e kép,

Lehetetlen, messzi jövőt idéz.

Egymással szemben állunk boldogan,

Szemünk tükrözi a holdat vissza.

Innen tudom, ez csak illúzió,

Sosem jöttél ki az álmaimból.

Pedig már nem csak éjjel kísértesz,

Nappalokba betegszem nélküled.

Keresek egy férfit az álmomból,

Tudom, hogy egy nap megtalálom.

Minden éjszaka eljössz, megölelsz,

Ránk ragyognak a csillagok közben.

El nem érlek, ha nyújtom kezem,

Pedig ott vagy közvetlen mellettem.

A gyönyörű képnek vége szakad,

Amint beléd habarodok újra.

Mi ez, ha nem álom és nem valóság?

A tébolyult elménk egy húron jár?

Keresek egy férfit az álmomból,

Tudom, hogy egy nap megtalálom.

Bármennyi hasonmásod is lehet,

Csak egy darab igazi belőled. 

// Keltezés: 2019.11.29.