Én a kis VMG-s gólya

Esküszöm az élőszóra

Itt a felsősök előtt,

Ha találkozunk, én köszönök előbb.

Sorban, menzán vagy folyosón

Félreállok útjukból.

Fizetek nekik mindent a büfében,

Sőt, mindegyiknek duplán kérem.

Fogadom, egy tanárban sem bízom,

Jelenlétemmel az órákat nem zavarom.

Elég, ha a TZ-n látja,

Hogy vagyok az egyik diákja.

A tankönyveimet többnyire kímélem,

Tanáraimat, ha hallják dicsérem.

Ígérem, hogy dolgozatból soha nem lesz elegem,

De a puskát megírom minden egyes reggelen.

Az órákra mindennap betérek,

Agyalágyult kérdéseimre választ remélve,

Bár az igazamat jó előre kikérem.

Szinuszt-koszinuszt bevágom,

Már az izomereket is látom.

Verset fejből elemzek

S megírom ötösre a fizika tesztet.

Vírust irtok,

Kupert futok.

Dalt éneklek,

S több nyelven beszélek.

Az évek alatt zseni leszek.

De levegőt is csak halkan veszek,

Nehogy aztán túl merész legyek

Ha eskümet megszegem,

Mardosson a szégyenem.

Büntetésem vállalom,

És az esküt fogadom.

Ezennel VMG-s vagyok.

//Keltezés: 2013 ősz