Hazugság az egész világ,

Nincsen meg az igazság.

Minden szájból ömlik a kosz,

Egy kivétel sem vagyok.

Legyél résen, kedves barát,

Én sem vagyok igaz már.

Csak azt szeretném: te megúszd,

De nem mint diktátor úr.

Tegnap még ártatlan voltam,

De halott leszek holnap.

Beszívott a nagy hazugság,

Mikor a mobilom várt.

Felvettem a csörgésekre,

És vitáztam dühömben,

De alul maradtam, kedves,

És meghúztak, mint egyest.

Sírtam, jajveszékeltem,

De hazugnak születtem,

Mert meghaltam újra megint,

Az igaz halál szerint.

Az arcomon hazug mosoly,

Örökké maszkot hordok.

Ne tudja meg senki sem:

Esek a semmibe.

Ezer bocsánat se elég,

Az a tudat megemészt,

Hogy a hibát én okoztam,

Mert az Az ostoba voltam.

Lelkiismeret marcangol,

Tompa csendben andalgok,

És tébolyultan örlődöm,

Hogy az állapot örök.

Legyél te nálam okosabb,

Ne kövesd a hibámat,

Mert én ostoba voltam,

Bőrömön tanultam:

Hazugság az egész világ,

Nincsen benne igazság.

Minden szájból a kosz folyik,

Egy kivétel sem létezik.

// Keltezés: rég, igazából ez a legelső versem...